Egyszer már megmondtam, hogy szeretlek!
- Majd szólok, ha változott a helyzet.
Tessék?...Azt mondta hívjam fel.De hogy hívom én.Majd ő felhív ha akar valamit.
Na jó legalább megszívatom egy kicsit!!
Na hát attól függ felveszi-e!
....Jaj ne felvette....
Damian: Szia.Igen?Csak vissza hívtál!?
Én: Szia bocsi véletlen volt.
Damian: Ja értem na de ha így alakult este mikor találkozunk?
Én: Ne te dönts már helyettem .És nem akarok ma menni.
Damian:Tessék?
Én: Jól hallottad.Már elnézést ha magam döntök a programjaimról.
Damian:De én csak vacsoráz...
Én:Engem nem kell sehová elvinni.Szia.
Damian: De én azt hitten hogy...
Én:Mit hittél?Azt hogy egyszer beléd szeretek?Hát bocsánat de én nem érzek irántad barátnál többet.
Damian:Oké megértettem elsőnek is.Nem gondoltam hogy ilyen vagy.Na pá!
Én:Milyen vagyok!Várj.........
Letette.A fenébe.Jó ha így akarja akkor felhívom újra.
..........Vedd már fel!!!!..........Na gyerünk.....Nem vette fel.Kinyomta.......
Akkor elmegyek hozzá.
Beültem az Autóba és útnak indultam!Már majdnem oda értem mikor megláttam egy kocsma előtt dideregni.Gyorsan kiszálltam az Autóból és oda rohantam.
Én:Várj beszéljük már meg.
Damian:Mit már elmondtad hogy nem szeretsz és nem is fogsz,akkor ne akard hogy jobban szenvedjek.
Én:De én nem azt mondtam,han....
Damian:Idézlek!Mit hittél?Azt hogy egyszer beléd szeretek?Hát bocsánat de én nem érzek irántad barátnál többet.Na!!!!
Én:De nem úgy gondoltam.
Legszívesebben megcsókoltam volna.
Damian:Már nem köszönöm nem kérek belőle .Keress valaki mást aki jól megfelel neked és iránta többet érzel mint barát.
Én:De én....
Jó inkább hallgatok és haza megyek.
Visszaszálltam a Ferrarimba és haza indultam.De mégse.
Várj én lehet hogy még beléd szeretek de adj egy kis időt.-oda kiáltottam neki. Ere meg állt és felém fordult.
Damian:És mikor fogsz?Szerintem soha.
Én:Ilyet ne mondj.Én már most is érz.....
Damian:Tessék?Ha igen akkor adj kettőnknek egy esélyt.
Én:Figyelj ez nem ilyen egyszerű!
Damian:Miért?
Én:Mert te mindig utazol én meg mindig munka után járok szinte nem is látnánk egymást!
Damian:De én csak akkor utaznák mikor te is velem jönnél.
Én:Nem.Figyelj nem akarom elvenni a szabadságodat.
Damian:De nem vennéd el.Hanem inkább adnál nekem sok sok boldogságot,és szerelmet.
Én:Oké akkor legyen.-Ezt ki is jelölöm.
Én:De most haza kell mennem.
Damian:Oké vigyázz magadra.Majd még beszélünk.
Óvatosan oda lépett hozzám közelebb hajolt és nyugodtan kissé zavarba ejtően megcsókolt.
Nem akartam hogy elengedjen.Nagyon jól csókol.Egész nap bírnám a csókjait.
Na de most haza indulok.Mikor haza értem ott várt Damian az ajtó előtt.Nagyon megörültem.Alig vártam hogy újra megcsókoljon.
Egy döbbentő hírt hoztam fel.
Én:Milenne ha ma itt aludnál?
Kissé félénken mondtam.
Damian:Óh nem.Nem akarok zavarni.
Én:Dehogy zavarnál.Na.
Damian:Nem kell 2x kérned.
Én:Akkor mennyünk is szerintem be.
Bementünk és a többi már az én dolgom.
Végre megtaláltam(Szerintem)az igazi szerelmet.Már csak meg kell vele állapodni egy életre.
Én:Mit hittél?Azt hogy egyszer beléd szeretek?Hát bocsánat de én nem érzek irántad barátnál többet.
Damian:Oké megértettem elsőnek is.Nem gondoltam hogy ilyen vagy.Na pá!
Én:Milyen vagyok!Várj.........
Letette.A fenébe.Jó ha így akarja akkor felhívom újra.
..........Vedd már fel!!!!..........Na gyerünk.....Nem vette fel.Kinyomta.......
Akkor elmegyek hozzá.
Beültem az Autóba és útnak indultam!Már majdnem oda értem mikor megláttam egy kocsma előtt dideregni.Gyorsan kiszálltam az Autóból és oda rohantam.
Én:Várj beszéljük már meg.
Damian:Mit már elmondtad hogy nem szeretsz és nem is fogsz,akkor ne akard hogy jobban szenvedjek.
Én:De én nem azt mondtam,han....
Damian:Idézlek!Mit hittél?Azt hogy egyszer beléd szeretek?Hát bocsánat de én nem érzek irántad barátnál többet.Na!!!!
Én:De nem úgy gondoltam.
Legszívesebben megcsókoltam volna.
Damian:Már nem köszönöm nem kérek belőle .Keress valaki mást aki jól megfelel neked és iránta többet érzel mint barát.
Én:De én....
Jó inkább hallgatok és haza megyek.
Visszaszálltam a Ferrarimba és haza indultam.De mégse.
Várj én lehet hogy még beléd szeretek de adj egy kis időt.-oda kiáltottam neki. Ere meg állt és felém fordult.
Damian:És mikor fogsz?Szerintem soha.
Én:Ilyet ne mondj.Én már most is érz.....
Damian:Tessék?Ha igen akkor adj kettőnknek egy esélyt.
Én:Figyelj ez nem ilyen egyszerű!
Damian:Miért?
Én:Mert te mindig utazol én meg mindig munka után járok szinte nem is látnánk egymást!
Damian:De én csak akkor utaznák mikor te is velem jönnél.
Én:Nem.Figyelj nem akarom elvenni a szabadságodat.
Damian:De nem vennéd el.Hanem inkább adnál nekem sok sok boldogságot,és szerelmet.
Én:Oké akkor legyen.-Ezt ki is jelölöm.
Én:De most haza kell mennem.
Damian:Oké vigyázz magadra.Majd még beszélünk.
Óvatosan oda lépett hozzám közelebb hajolt és nyugodtan kissé zavarba ejtően megcsókolt.
Nem akartam hogy elengedjen.Nagyon jól csókol.Egész nap bírnám a csókjait.
Na de most haza indulok.Mikor haza értem ott várt Damian az ajtó előtt.Nagyon megörültem.Alig vártam hogy újra megcsókoljon.
Egy döbbentő hírt hoztam fel.
Én:Milenne ha ma itt aludnál?
Kissé félénken mondtam.
Damian:Óh nem.Nem akarok zavarni.
Én:Dehogy zavarnál.Na.
Damian:Nem kell 2x kérned.
Én:Akkor mennyünk is szerintem be.
Bementünk és a többi már az én dolgom.
Végre megtaláltam(Szerintem)az igazi szerelmet.Már csak meg kell vele állapodni egy életre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése